Több mint negyven éves kényszerszünet után 1986. június 4-én nyitották meg újra az utazóközönség előtt a felújított Budavári Siklót. A főváros a Budapesti Közlekedési Vállalattal összefogva építette fel újból a korábban műszakilag leromlott, majd a II. világháború után széthordott közlekedési eszközt. A villamosított, megszépült siklót ma a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság üzemelteti.
Az elmúlt 20 év
A sikló folyamatosan vonzza az embereket, elsősorban a turisták veszik igénybe. Évente ötszázezer-egymillió utas használja a nem mindennapi közlekedési eszközt, 1988-1990 között meg is haladta az egymillió főt az utasok száma. Ma a munkába siető, ügyük intézésére igyekvő emberek, vagy a Várban lakók alig utaznak vele, hiszen az 1928-ban elindított 16-os buszjárat a napi forgalomhoz jobb lehetőséget nyújt a fővárosiak számára.
A sikló az 1800-as években
A
Budavári Siklót eredeti állapotában 1870. március 2-án avatták fel. Az
akkori kor legmodernebb műszaki megoldásait felvonultató, a Várba
közlekedő egyetlen eszközt, a világ második siklóját gróf Széchényi
Ödön - Széchenyi István kisebbik fia - jóvoltából hozták létre.
A sikló kiviteli munkáit 1868 júliusában kezdték meg. A felépített szerkezet a 95 méteres utat 30°-os lejtőn tette meg - nagyjából ugyanúgy, mint ma.
Az
eredeti sikló két kocsival működött. Mindkettőben három-három fülke
volt: a két szélső II. osztályú besorolású részen 8-8, a középső I.
osztályú részen 6 ülőhellyel.
Mai fogalmakkal kifejezve a Budai Hegypálya igazi tömegközlekedési eszköz volt.
A sikló az 1900-as években
A sikló egyszerű és jól bevált szerkezetén a
század első két évtizede alatt csupán egyszer, 1912-ben végeztek
nagyobb munkákat: a felépítmény fából készült hosszgerendázatát
keresztaljakkal cserélték ki. Ettől kezdve 1944 végéig változatlan
műszaki megoldással üzemelt.
1928-ban a Várba megindult az autóbusz-közlekedés, vetélytársa akadt a
siklónak. Szerencsére addigra már a turisták is megkedvelték, így
forgalma nem csökkent.
1932-ben a sikló a Budapest Székesfőváros Közlekedési rt. tulajdonába
került. A cég rendbe hozta a pályát, az épületeket és a kocsikat.
Budapest
ostroma alatt légibomba és lövedék találta el a siklót. A felső épület
és az ottani kocsi megsemmisült, de az alsó épületnek csak a tetőzete
károsodott. A gőzgép kisebb sérülésekkel a helyszínen maradt, az
erőátviteli berendezés szintén épen vészelte át az eseményeket.
A helyreállítás helyett azonban a BSZKRT 1948-49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit széthordatta, mivel a budai Várnegyed közlekedését autóbuszokkal kívánta megoldani. A felszámolás elhamarkodott lépés volt.
A
sikló újjáépítése soha nem került le a napirendről, a munkákat csak
akkor tudták megkezdeni, amikor a megfelelő anyagi háttér is megvolt.
Az elképzelések szerint a pályát és a kocsikat az eredetihez hasonlóan
kellett megépíteni, az állomásokat a környezetbe illően kellett
kialakítani.