A BSzKRt készített egy egyszerű és egységes lámpatestet a korábbi, díszes és igen sokféle utastéri lámpák helyett. Erre a típusra cserélték valamennyi korábbi lámpát, és az új kocsikat is ilyen lámpákkal szereltek fel.

A lámpa igen egyszerű, egy fa alapra szerelt izzó foglalatól és az azt takaró alumínium harangból áll. A fa alap különféle méretekkel készült a peronon és az utastérben, illetve alakja igazodott a jármű mennyezetének vonalához. A foglalat kezdetben acéllemezzel volt rögzítve a fa alaphoz, de így a rázkódások csillapítatlanul jutottak az izzószálra, ezért gyakori volt az izzók kiégése. Később egy dolgozói újítás nyomán vastag bőr csíkkal rögzítették a foglalatot, így a rezgések csillapítása megoldódott.

A lámpák hálózati feszültséggel, azaz 600V egyenárammal működtek méghozzá úgy, hogy 5 db, 110V-os izzót sorba kötöttek. Éppen ezért minden szakasz 5 db izzóból állt a régi kocsikban, még akkor is, ha ez elsőre nem látszik egyértelműen. A peron lámpák például jellemzően a pályavilágítókkal és a számjelzőkkel voltak sorba kötve, és a mindenkori vezetett peron lámpája egy váltókapcsolóval kiiktatható volt.

Ezek a lámpatestek nagyon sokáig, az 1960-as évektől kezdődő acélvázasítási korszerűsítésekig maradtak a kocsikban, de azok a járművek, melyek elkerülték ezt, és favázasként megmaradtak egészen a "70-es évek végéig, a selejtezésükig így jártak.