Nem változtat korábbi álláspontján sem a főváros, sem a DBR
És nem is kér többet, mint amit a Bamco a szerződésében vállal

A főpolgármester kérésére a DBR Projekt Igazgatóság vezetői a főváros költségvetéséről szóló ma délelőtti ötpárti egyeztetésen beszámoltak a frakciók vezetőinek a BAMCO konzorciummal folytatott tárgyalások állásáról. A Főváros, a BKV és a DBR véleménye továbbra is egyértelmű: a francia Vinci vezette BAMCO konzorciumnak - felhagyva jogsértő magatartásával - haladéktalanul fel kell vennie a munkát. A DBR ismételten felszólítja az alagútépítőt az általa végzett munkálatok folytatására, a fenyegetés és szerződésszegés helyett a rendelkezésre álló jogi lehetőségek igénybevételére, valamint annak igazolására, hogy megfelel-e még szerződéskötéskor vállalt pénzügyi és műszaki követelményeknek. Az építtető érdeke továbbra is az, hogy mielőbb folytatódjon az alagútépítés, de nem mindenáron, és ha az utasításnak a Bamco nem tesz eleget, a DBR kész felmondani a szerződést. Ezzel egyébként még mindig nem kér többet, mint a szerződésben vállaltak teljesítését irreális követelések helyett. A bevont nemzetközi szakértők szerint, ha minden vitás kérdést rendeznének a felek, a végén még elképzelhető, hogy a BAMCO tartozna az építtetőnek.

A francia Vinci vezette, az osztrák Strabagot, illetve a magyar Hídépítőt magában foglaló BAMCO konzorcium április 14-én függesztette fel az alagútépítést és az egyéb, általa végzett munkákat, miután az ultimátumában foglalt irreális, 35 milliárdos többletkövetelését a DBR Metró Projekt Igazgatóság nem teljesítette. Az építtető még aznap felszólította az alagútépítőt a munkák folytatására, melynek a konzorcium a mai napig sem tett eleget. A DBR hónapok óta folyamatosan vizsgálja a BAMCO egyre szaporodó többletköveteléseit, melyekkel az alagútépítő lassan már szeretné megkétszerezni az eredetileg vállalt 62 milliárd forintos szerződéses árat. A DBR egyértelműen vitatja, hogy a leállás indokolt: a többletkövetelések összege és legtöbb esetben azok hivatkozási alapja is irreális, ráadásul sajnálatos módon a konzorcium nem az általa is vállalt jogi úton próbálja meg a vitát rendezni.

Az önkényes leállás jogsértő, hiszen a szerződésekben foglaltaknak megfelelően, amennyiben valamely mérnöki határozattal a BAMCO nem ért egyet, döntőbizottsághoz, végső soron pedig választott bírósághoz kell fordulnia. Érthetetlen, hogy a BAMCO miért hagyja a szerződést figyelmen kívül, hiszen tavaly nyári leállásakor éppen egy döntőbizottsági határozatra hivatkozott. Egyébként az alagútépítő az általa benyújtott 192 többletkövetelésből eddig összesen csupán hármat vitt a háromtagú döntőbizottság elé, a választott bíróság elé pedig még egyetlen vitás ügy sem került. A BAMCO ezzel feltehetően el akarja kerülni, hogy a követelésekről valódi független, szakmai elbírálás alapján születhessen döntés.

A Főváros és a BKV is az alagútépítés mielőbbi folytatásában érdekelt, de nem mindenáron. A DBR szeretné elérni, hogy a BAMCO a szerződés szerint folytassa a munkát, ha erre nem hajlandó, akkor viszont kész kezdeményezni egy héten belül a szerződésbontást. Egyúttal írásban vár választ arra vonatkozóan, hogy a konzorcium megfelel-e még a szerződéskötéskor vállalt pénzügyi és műszaki követelményeknek. A DBR saját mérnökcégén kívül több külföldi szakértővel is megvizsgáltatta a BAMCO követeléseit. A vizsgálat egyértelműen megerősítette, hogy a DBR jogosan utasította el a többletkövetelések jelentős részét. A szakértők szerint az eddigi műszaki módosításoknál a kivitelező nagyrészt megtakarítást ért el, így végül az is lehet, hogy a BAMCO tartozik az építtetőnek, nem pedig fordítva.

A DBR az utolsó lehetséges időpontig kész tárgyalni a kivitelezővel a szerződésnek megfelelő munkavégzés folytatásáról. Ha a DBR magáncég lenne, lenne elvi lehetőség arra, hogy alkufolyamat induljon, amelynek végén a felek megállapodnak egy köztes összegben. A metróépítés azonban közpénzből zajlik, nincs mód a hasonló piaci alkura. A DBR egyetlen fillért sem fizethet ki megalapozatlan követelésekre. Ha így tenne, a projektet ellenőrző magyarországi és európai uniós szervezetek joggal kérnék számon, hogy milyen alapon engedett a nyomásgyakorlásnak.

A közelmúlt sajtóhíreivel ellentétben nincs a konzorciumnak jogi lehetősége arra sem, hogy az alagútépítő pajzsokat magával vigye, de ez pénzügyileg sem lenne ésszerű a számára, hiszen a pajzsok beüzemelési költségeit a főváros már kifizette, ráadásul azokat nem is tudná máshol használni. Egyébként minden olyan többletköltség és kár a konzorciumot fogja terhelni, amely szerződésszegő magatartása miatt keletkezik. Megengedhetetlen és egyáltalán nem európai megoldás a szerződés kereteiből kilépve gyakorolni nyomást az építtetőre.

Budapest, 2009. április 21.

DBR Metró Projekt Igazgatóság

BKV Zrt.