A BSzKRt rendszeresítette az indításjelző berendezést a járművein. Ennek lényege, hogy a járművezető a tiltólámpák és egy berregő működtetésével jelezni tudja a megállóból való indulását. Ezzel felhívja az utasok figyelmét az elindulásra, illetve a le- és felszállás veszélyére és tilalmára. Az ajtók záródását azóta is hasonló módon jelzi minden jármű. Az eredeti tiltólámpa egy lyukacsos lemezből készült hengeres házba zárt izzó volt. Az izzó körül vörös fólia volt, hogy a lámpa fénye vörös legyen. A lámpa a feljáró ajtók közelében, kettős feljáró esetén a két feljáró között, nagyjából a jármű padlójának magasságában volt felszerelve. 5 db, 110V-os izzó volt sorbakötve, így működhetett a berendezés 600V-os feszültségről. Az 5 db izzóból négy a jármű négy sarkán, egy pedig az utastér közepén kapott helyet. Később ezt a típust a jármű oldallemezelésébe épített, domború (halszem) lámpa váltotta, de a működése változatlan maradt.