"Az ember életében két helyszín van, ahol ideje nagy hányadát tölti: a hely, ahol alszom, és a hely, ahol dolgozom. Ami a kettőt összeköti: a közlekedés, a tömegközlekedés - naponta 2-4 óra. A tömegközlekedés egy rövid utazás. Az utazás, pedig egy kaland. ... A szobor kiindulási pontja egy a járműveken a vakoknak fenntartott ülőhelyet jelző táblácska volt. A rajta látható piktogram a vak embert szimbolizálta minimális grafikai eszközökkel: ülő figura kinyújtott kezében fehér bottal, előtte kutyája. Megragadott a jelenet atmoszférája. A szögletes mozdulatok, a párhuzamos lábakkal lépő kutya. Merőleges és párhuzamos tengelyek sokasága ritmizálja a kép terét. A robotok merev mozgása, az egyiptomi művészet mozdulatábrázolásai jutnak leghamarabb eszünkbe. Nem is véletlenül, hisz mi mások lennének e táblácskák, mint a körülöttünk lévő világ hieroglifái: üzenetek az emberi szolidaritásról."

Oláh Mátyás László, szobrászművész

A szobor a BKV Zrt. és a Pro Cultura Urbis Alapítvány támogatásával készült el.

Budapesti Közlekedési Részvénytársaság