1968-ban, a BKV megalakulásával létrejött a kalauz nélküli közlekedés. Ekkortól az utasoknak a menetjegyet előre kellett megváltani, és a járműveken elhelyezett érvényesítő készülékkel kezelni. Eredetileg a kék színű, alulról felfelé lyukasztó készülékek terjedtek el, valamennyi járművön ezek üzemeltek. Később, a rendszeres eltömítések és apróbb becsípődéses balesetek miatt a készülékeket átalakították a ma is ismert piros készülékekre. A két készülék belső felépítése azonos, csak a ház változott, és a mechanika elhelyezése. A készülék belsejében egy kis lyukasztó mű található, melyben a 3 db lyukasztó tüske helyzete szabadon variálható a 9 pozíció között. Reggelente a járművezető feladata volt a készülékeket azonos, minden nap más kombinációra beállítani.