Joggal tekinthetjük a budapesti közösségi közlekedés megszületésének az 1832-es évet, hiszen ebben az évben indult útjára az első omnibusz, amely már célzottan szállított több utast egyszerre. Megjelentek a meghatározott útvonalak és a menetrendek is.

Kratochwill János indította meg társaskocsi-vállalkozását 1832 júliusában, azonban már áprilisban kérvényezte a városi tanácsnál, hogy két kávéháza között minden nap reggel 6 és este 18 óra között félóránként indíthasson angol mintájú társaskocsit. Végül csak óránként közlekedtek az omnibuszok, a viteldíj pedig 6 krajcár volt egy útra, ami a korábbi bérkocsis árnál lényegesen olcsóbb volt, hiszen ott egy út 24 krajcárba került.

A kocsik szinte állandóan úton voltak, ami meglehetősen igénybe vette mind a kocsikat, mind a lovakat. Egy 3 km-es távot mintegy 20-25 perc alatt tettek meg, az utazási sebesség pedig 8 km/h volt, megfelelően a kor színvonalának. Egyszerre 8-14 ember tudta igénybe venni a közlekedési eszközt.

1937-ben Kratochwill kocsijai olyan váratlanul tűntek el Pest utcáiról, mint amilyen váratlanul megjelentek annak idején. Ez után a Budai- és Pesti bérkocsis céh vette át az omnibuszok irányítását.
Az omnibuszok egészen 1929. novemberéig közlekedtek és szállították a budapesti lakosokat.