A trolibusz Angliában kezdett legelőször hódítani még az I. világháború után - az autóbuszokhoz képest olcsóbban lehetett üzemeltetni, illetve forgalomtechnikailag is kedvezőbb volt.

Magyarországon 1933. december 16-án indultak első útjukra a sajátos szerepet betöltő és a korszak technikai fejlődését jól reprezentáló trolibuszok az óbudai vonalon. Az ünnepélyes megnyitót és az átadást követően a menetrend szerinti forgalom 2,7 kilométer hosszban indult meg a Vörösvári út és az Óbudai temető közötti szakaszon, hétköznap egy-két, vasárnap három kocsival, 8 perces menetidővel. A troliknak eredetileg görgős szedőjük volt, amely azonban hamar besült, illetve a vezetéket is erősen igénybe vette. Később áttértek a vasbetétes áramszedőkre, amelyet olajkenéssel láttak el.
A vonal megnyitására három trolibuszt szerzett be a közlekedési társaság: két Ganz (képünkön) és egy MÁVAG gyártású járművet. Az acélvázas szerkezetű trolibuszok jellegzetesen szögletes alakúak voltak, a végsebességük 30-40 km/h körül alakult, de a merev felsővezeték-rendszer miatt gyakran sebességkorlátozásokat kellett elrendelni. Az akkori előírásoknak megfelelően akkumulátoros fényszóróval, irányjelző intőkarral, illetve rendszámtáblával voltak felszerelve a trolik, amiket a BSZKRT színeinek megfelelően sárgára és barnára fényeztek.

1944. szeptember 21-én légitámadás érte a viszonylatot, a felsővezeték megrongálódott, így a járműveket az óbudai vonalról félreállították.

Ebben a hónapban jubilál a híres "70-es" is, amely 1949. december 21-én gördült ki a garázsból és indul el az Erzsébet királyné útja és a Kossuth Lajos tér között.