A legsikeresebb magyar közlekedési miniszter, Baross Gábor (1848-1892) karriertörténete nem szokványos. Nagyon fiatalon, már 27 éves korában bekerül a parlamentbe, mint szabadelvű képviselő. 35 évesen kinevezik a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárává, 38 éves korától haláláig (44 éves) miniszter. Tisza Kálmán bizalmasaként 1886 december 29-én foglalta el miniszteri bársonyszékét egy olyan pozícióban, mely a dualizmus kori Magyarország egyik legfontosabb státusza volt.

Ebben a korszakban épült ki a hazai vasútvonalak 90%-a, került államosítás alá a MÁV, mely így a Monarchia egyik legnagyobb vállalata lett. Az ő érdeme az egységes Duna folyamszabályozás, Széchenyi álmának a gyakorlati megvalósulása, de a Vaskapu teljes átadását nem érhette meg. Rendkívüli ember volt, nem csak egyénisége és kreativitása, hanem munkabírása miatt is nevezték "vasminiszternek". Hazafi volt és diplomata, szabadelvű gondolkodó, aki az ország előre menetelét tartotta a legfontosabb céljának. Baross felismeri, hogy az infrastruktúra erőteljes állami fejlesztése nélkül az ország modernizációja nem fog sikerülni.

Ő vezeti be először a Monarchiában a zónatarifát, melyet egységes díjszabással, átlátható módon igazít a megtett úthoz és menetrendhez. Országos telefon és távíróhálózatot épít ki. Minisztersége alatt már az egész országot behálózza a több ezer kilométer hosszú vasútvonal, mely Kassától Brassóig, Fiumétől a Vág völgyéig szállítja az árut és az utasokat. A postai csomagot szintén újdonságként házhoz is szállították. A postai távíróállomásokon újságokat, híreket, de még időjárásjelentést is olvashattak az utasok.

Kiépíti az elővárosi közlekedést Budapesten és ezzel megalapozza a későbbi HÉV vonalak vonalát. Vasminisztersége alatt a Monarchiában Magyarországon nő a legjobban az egy főre jutó vasútvonalak és utazások száma. A fiumei kikötőig vezető vasút kiépítése pedig építészeti bravúr a kor technikai lehetőségeit mérve. 1890-re már villanyvilágítással szerelik fel a kikötőt, hogy a hajók éjszaka is rakodhassanak.

Baross Gábor miniszteri viselkedését - beosztottai véleménye szerint 3 dolog jellemezte: a megtestesült akaraterő, a kíméletlen erőszak és a lebilincselő szívélyesség. Korának kiemelkedő alakja igen fiatalon 44 éves korában halt meg Budapesten 1892. május 9-én. Olyan új közlekedési európai színvonalú politikai iránymutatást hagyott maga után, mely egészen az I. Világháborúig meghatározta Magyarország közlekedési infrastruktúráját.