A Kossuth híd a II. világháborúban felrobbantott budapesti Duna-hidak pótlására felépített, félállandó híd volt, amely a Kossuth és a Batthyány teret kötötte össze. A hidat 10 éves élettartamra tervezték, és ennek megfelelően elhasználódása miatt 1957-ben forgalmon kívül helyezték, lebontásáig a Budát és Pestet összekötő közösségi közlekedésben kiemelt szerepet töltött be.

A Mistéth Endre tervei alapján készült híd szerkezetét tekintve acél rácsostartós híd, melyet kétszer egy sávosra terveztek. A felépítményt a II. világháborúból visszamaradt vastörmelékekből válogatták össze. A rekordgyorsaságú, mintegy hét hónapnyi építkezéssel elkészült híd az újrakezdés szimbólumává vált.

A gyalogos forgalom számára 1946. január 15-én, míg az autóforgalomnak január 18-án nyitották meg az új átkelőhelyet. Március 12.-én haladt át először az 1-es, az 5-ös, és a 12-es számjelzésű autóbusz, melyek 21 illetve 25 perces menetidővel közlekedtek a Deák Ferenc tér és Blaha Lujza tér, valamint Móricz Zsigmond körtér útvonalon. A két hídfőben hurokvégállomást létesítettek, hogy a hídon gyalogosan átkelők villamosra szállva folytathassák útjukat. Így a 2-es és a 6-os villamos, valamint a 46-os és 49-es útvonalát meghosszabbítva, átcsoportosítva adta Budapest egyik legfontosabb közlekedési csomópontját.