A közösségi közlekedés kialakulásának fontos jubileumi dátumai
1922. december 27-én a Főváros megalapítja a BSZKRT-t
Budapest életében - a város fekvéséből
adódóan - mindig fontos szerep jutott a közlekedésnek. A Duna és a
szárazföldi utak itteni találkozása már az ókorban fontos forgalmi
csomópontot alkottak. Jelentőségét az is mutatja, hogy a rómaiak az
átkelőhely védelmére erődöt építettek. A források később említik a
pest-budai révet, melynek fontossága a honfoglalás után tovább nőtt. A
későbbiekben a forgalmat hajóhídon bonyolították le, de a csónakos
átkelés jelentősége a XIX. századig továbbra is megmaradt, majd lassan
háttérbe szorult a gőzhajózás térhódításának, illetve a Pest és Buda
között létesített állandó hidaknak (Lánchíd: 1849., Margit-híd: 1876.)
köszönhetően. A városi közlekedés - a világ más országaihoz hasonlóan -
hazánkban is magánvállalatok kezdeményezése során bontakozott ki és
indult fejlődésnek.
Érdekes próbálkozás volt Kőbánya és a Baross tér között az ún. lebegő vasút megépítése 1827-ben. Ez a főleg kő- és téglaszállításra tervezett függővasút nem tekinthető a lóvasút elődjének, mégis az első próbálkozás volt a sínen való szállítás hazai meghonosítására. Az ingatag faállványon függő vasút azonban háromnegyed évi üzemelés után műszaki és gazdasági okokból megbukott.
Az elsőként Párizs utcáin (1662) feltűnő omnibusz később Európa több nagyvárosában is feltűnt, míg 1832-ben Pesten is megjelent Kratochwill János vállalkozásának keretében, melyet később számos próbálkozás követett. A társaskocsik megindulását a budapesti közösségi közlekedés kezdetének tekintik. Azonban - mintegy három évtized múlva - veszedelmes vetélytársa támadt: a lóvasút.
A sikló létesítésének gondolatát gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia vetette fel és megszerezte Buda városának, a Belügy- és Közlekedésügyi Minisztériumnak, valamint a budai "Cs. Kir. Hadi Főparancsnokság" támogatását. A Lánchíd megnyitásával új forgalmi csomópont keletkezett. A hídon át omnibusz is közlekedett. Ennek jelentősége tovább nőtt az Alagút megnyitásával.
A fogaskerekű 1874. június 24-én 1600-kor indult első útjára a világon a harmadikként. Sikeres működése felvetette a vonal meghosszabbításának gondolatát. A terv 1890-ben vált valóra, amikor is megindult a forgalom a Széchenyi-hegyig. Ezzel a vonal hossza a korábbi 2,88 km-ről 3,7 km-re nőtt.
Baross Gábor kezdeményezésére indult meg az elővárosi közlekedés fejlesztése. A Közvágóhíd-Soroksár vonalszakaszon 1887. augusztus 7-én, a Soroksár-Dunaharaszti meghosszabbított vonalrészen pedig 1887. november 24-én indult meg a forgalom.
A nemrég pompás ünnepségsorozat keretében ünnepelte a BKV Zrt. A 120 éves villamosközlekedés megindulását. A műszaki fejlődés új vívmányaként a század végén jelent meg a villamosvasút, amely csakhamar a közösségi közlekedés meghatározó tényezője lett. Az első budapesti villamosvasút 1887. november 28-án, egy hétfői nap délutánján fél háromkor indult a Nyugati pályaudvar elől.
1896-ra a világkiállításra készült el a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. Cégnevet (FJFVV).
Ez a kontinens London utáni második földalatti vasútja lett.
Nagy lépés volt a széttagozódott közlekedési hálózatok egyben tartása egy 1.5 millióvá nőtt nagyvárosban, így a Főváros 1922-ben 12.27-én megalapította a BSzKRt-t, hangzatos nevén a "beszkártot", amit imádtak a fővárosiak, és számos sanzonban , kupléban is megörökítettek.
Ebben az összevonásban tükröződött először az integrált közösségi közlekedés megteremtésére irányuló törekvések. A teljes integrációra azonban még fél évszázadot várni kellett, egészen a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) 1968-as megalakulásáig. 1922. december 27-én megalakították a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságot (BSZKRT). Ezzel elhárult az akadály az egységes budapesti közforgalmú közlekedés megteremtésének útjából. A BSZKRT az első és legjelentékenyebb községi vállalat lett, amelynek létszáma meghaladta a 10 000 főt. 1933. december 16-án a BSZKRT az óbudai villamosvonal meghosszabbítása helyett trolibuszokat helyezett üzembe. Ezzel újabb közlekedési eszközzel bővült a főváros közösségi közlekedésének palettája.
1949. szeptember 30-ával megszüntették az összes közlekedési ágazatot magába foglaló BSZKRT-ot. Új közlekedési vállalatok alakultak - Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat (FVKV), Fővárosi Autóbusz Községi Vállalat (FAKV), Fővárosi Helyiérdekű Vasút Községi Vállalat (FHVKV), Fővárosi Villamosvasút Főműhely Községi Vállalat (FVFKV), Fővárosi Autóbusz Főműhely Községi Vállalat (FAFKV) és Fővárosi Vasútépítő Községi Vállalat - és 1967-ig a vállalati széttagoltság évei következtek.
1968-tól azonban létrejött Magyarország egyik legnagyobb vállalata a BKV, mai nevén BKV Zártkörűen Működő Részvénytársaság.
Érdekes próbálkozás volt Kőbánya és a Baross tér között az ún. lebegő vasút megépítése 1827-ben. Ez a főleg kő- és téglaszállításra tervezett függővasút nem tekinthető a lóvasút elődjének, mégis az első próbálkozás volt a sínen való szállítás hazai meghonosítására. Az ingatag faállványon függő vasút azonban háromnegyed évi üzemelés után műszaki és gazdasági okokból megbukott.
Az elsőként Párizs utcáin (1662) feltűnő omnibusz később Európa több nagyvárosában is feltűnt, míg 1832-ben Pesten is megjelent Kratochwill János vállalkozásának keretében, melyet később számos próbálkozás követett. A társaskocsik megindulását a budapesti közösségi közlekedés kezdetének tekintik. Azonban - mintegy három évtized múlva - veszedelmes vetélytársa támadt: a lóvasút.
A sikló létesítésének gondolatát gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia vetette fel és megszerezte Buda városának, a Belügy- és Közlekedésügyi Minisztériumnak, valamint a budai "Cs. Kir. Hadi Főparancsnokság" támogatását. A Lánchíd megnyitásával új forgalmi csomópont keletkezett. A hídon át omnibusz is közlekedett. Ennek jelentősége tovább nőtt az Alagút megnyitásával.
A fogaskerekű 1874. június 24-én 1600-kor indult első útjára a világon a harmadikként. Sikeres működése felvetette a vonal meghosszabbításának gondolatát. A terv 1890-ben vált valóra, amikor is megindult a forgalom a Széchenyi-hegyig. Ezzel a vonal hossza a korábbi 2,88 km-ről 3,7 km-re nőtt.
Baross Gábor kezdeményezésére indult meg az elővárosi közlekedés fejlesztése. A Közvágóhíd-Soroksár vonalszakaszon 1887. augusztus 7-én, a Soroksár-Dunaharaszti meghosszabbított vonalrészen pedig 1887. november 24-én indult meg a forgalom.
A nemrég pompás ünnepségsorozat keretében ünnepelte a BKV Zrt. A 120 éves villamosközlekedés megindulását. A műszaki fejlődés új vívmányaként a század végén jelent meg a villamosvasút, amely csakhamar a közösségi közlekedés meghatározó tényezője lett. Az első budapesti villamosvasút 1887. november 28-án, egy hétfői nap délutánján fél háromkor indult a Nyugati pályaudvar elől.
1896-ra a világkiállításra készült el a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. Cégnevet (FJFVV).
Ez a kontinens London utáni második földalatti vasútja lett.
Nagy lépés volt a széttagozódott közlekedési hálózatok egyben tartása egy 1.5 millióvá nőtt nagyvárosban, így a Főváros 1922-ben 12.27-én megalapította a BSzKRt-t, hangzatos nevén a "beszkártot", amit imádtak a fővárosiak, és számos sanzonban , kupléban is megörökítettek.
Ebben az összevonásban tükröződött először az integrált közösségi közlekedés megteremtésére irányuló törekvések. A teljes integrációra azonban még fél évszázadot várni kellett, egészen a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) 1968-as megalakulásáig. 1922. december 27-én megalakították a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságot (BSZKRT). Ezzel elhárult az akadály az egységes budapesti közforgalmú közlekedés megteremtésének útjából. A BSZKRT az első és legjelentékenyebb községi vállalat lett, amelynek létszáma meghaladta a 10 000 főt. 1933. december 16-án a BSZKRT az óbudai villamosvonal meghosszabbítása helyett trolibuszokat helyezett üzembe. Ezzel újabb közlekedési eszközzel bővült a főváros közösségi közlekedésének palettája.
1949. szeptember 30-ával megszüntették az összes közlekedési ágazatot magába foglaló BSZKRT-ot. Új közlekedési vállalatok alakultak - Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat (FVKV), Fővárosi Autóbusz Községi Vállalat (FAKV), Fővárosi Helyiérdekű Vasút Községi Vállalat (FHVKV), Fővárosi Villamosvasút Főműhely Községi Vállalat (FVFKV), Fővárosi Autóbusz Főműhely Községi Vállalat (FAFKV) és Fővárosi Vasútépítő Községi Vállalat - és 1967-ig a vállalati széttagoltság évei következtek.
1968-tól azonban létrejött Magyarország egyik legnagyobb vállalata a BKV, mai nevén BKV Zártkörűen Működő Részvénytársaság.