A Szabadság-hegy, régi nevén Svábhegy az 1850-es évektől vált Buda legnépszerűbb kiránduló- és nyaralóhelyévé. Ismert emberek, színészek, írók, művészek kedvelt pihenőhelye volt. Sokáig csak a rossz utakkal nehezen megbirkózó lovas kocsival, fiákerrel, vagy fárasztó, komoly erőkifejtést igénylő gyaloglással volt elérhető.
1870-ben megtekintette ezt a csodás vidéket Nikolaus Riggenbach (1817-1899) elzászi mérnök, az 1871. május 21-én megnyitott Vitznau-Rigi vasút, az első európai fogaskerekű vasút tervezője. 1873-ban Riggenbach már az "Internationale Gesellschaft für Bergbahnen" baseli cég képviselőjeként tért vissza és indítványozta a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút építését.
Már javában folytak az előkészületek Pest, Buda és Óbuda egyesítésére, amikor Buda szabad királyi város egyesítés előtti utolsó polgármestere, Házmán Ferenc - az akkori súlyos gazdasági válság ellenére - megállapodott a vasút építéséről ugyanazzal a baseli céggel, amelyik az első két európai fogaskerekű vasutat is építette. A szerződés egy olyan fogaskerekű vasút megépítéséről szólt, amely az Ecce Homo ("Íme az Ember") rétről - a mai Városmajor nyugati végéből - a Diós-árok (Nussgraben) mellett haladva érhette el a svábhegyi Emmich-villa melletti névtelen teret a mai Svábhegy megállónál.
A svábhegyiek bizakodtak abban, hogy végre vasúttal juthatnak fel a hegyre. Hozzájuk hasonlóan a sajtó is lelkesen fogadta a vasút megépítésének gondolatát: "Idegen embereknek kellene jönni közénk, kik bennünket a budai hegyekről nyíló festői kilátásra, annak üde levegőjére, árnyas hegyeire nagyobb mértékben figyelmeztessenek. Eddigelé jóformán csak egyes költőibb lelkületek, írók, művészek, ideális gondolkodású magánosok keresték föl e helyet. De arra nem gondolt senki, hogy hiszen a hely arra van teremtve, hogy itt egy nyaraló főváros létesüljön."
A polgármesterrel kötött szerződést 1873. július 3-án Tisza Lajos közmunka- és közlekedésügyi miniszter által kiadott engedélyokirat követte. Az engedély értelmében a baseli vasúttársaság fogaskerekű vasutat építhetett az Ecce Homo rétről a Svábhegyre, és azt 40 esztendeig üzemeltethette.
Nem egészen egy évvel később, 1874. június 24-én - Európában harmadikként - hazánkban is megindult a fogaskerekű vasút.