Buda városának kívánsága szerint a felső szinten is épült egy egyszerű szerkezetű csarnok. A szintkülönbség az alsó és felső állomás között közel 50 m volt. A Sikló első próbájára 1869. október 23-án került sor. A mozgatóerőt az alsó állomáson elhelyezett 35 lóerős gőzgép biztosította. A Sikló kocsija egyedülálló módon három, lépcsőzetesen egymás fölé emelkedő fülkéből állt. Nagy forgalomban 24 utast szállított. A haladási sebessége 8 km/h volt.
Az első évektől egészen a XIX. század végéig évente átlagosan négy-ötszázezer utas használta a különleges járművet. Az utasszám lassan emelkedett, majd a világháborús években olyannyira megnőtt, hogy 1919-ben akár napi ötezer főt is szállított. Később, 1920-tól az utasforgalom fokozatosan csökkent. A világgazdasági válság idején a szállított utasok száma drasztikusan lecsökkent, majd a második világháború idején ismét fellendült a forgalom: 1943-ban összesen 2,1 millió utas vette igénybe a Siklót.
A Budavári Siklót végül 1986-ban állította helyre a főváros a BKV-val összefogva, és az már a következő évben, 1987-ben, az UNESCO Világörökség listájára került! A gépház ezúttal a felső állomás alá került, és gőzgép helyett villamos hajtást kapott. A kocsik kezdetben három métert tettek meg másodpercenként, de az utazóközönség kérésére ezt a sebességet 1988-ban a felére csökkentették.
A Sikló ma is várja utasait, hogy kicsit visszarepítsen a századforduló hangulatába. Fontos turisztikai célpont és emlékezetes kaland a gyerekeknek, és nem utolsó sorban a BKV egyik büszkesége.

2010. március 2.
BKV Zrt.