Nyolcvanöt éves korában elhunyt a Balázs Mór-díjas mérnök, Lovász István, aki az elmúlt fél évszázadban a fővárosi hév- és villamoságazat meghatározó jelentőségű szakembere volt. Kollégánkat és barátunkat a fővárosi tömegközlekedés fejlesztésében,  a vasúttörténet dokumentálásában és kutatásában eltöltött több mint 60 éves kiemelkedő szakmai tevékenységéért a BKV Zrt. saját halottjának tekinti.
 
Lovász István (1929, Pécs - 2014, Budapest)
 
Tanulmányait 1951-ben fejezte be a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. 1955-ben szerezte meg villamosmérnöki oklevelét az erősáramú szakon. 1951-től a Fővárosi Helyiérdekű Villamosvasútnál, 1952-től a MÁV Budapesti Igazgatóság IV. Vontatási Osztály Mozdonycsoportjában helyezkedett el. 1958-ban a Budapesti Helyiérdekű Vasút irányító-felügyeleti szervéhez, a Fővárosi Tanács Közlekedési Igazgatóságára helyezték át, ahol a vállalat műszaki ügyeit intéző főelőadó volt. Itt a BHÉV járműállományának korszerűsítésével és gyarapításával foglalkozott. Részt vett - a BME Vasútépítési Tanszék vállalkozásában készült - az Elővárosi gyorsvasutak pályatervezési irányelvei című KPM-utasítás megszerkesztésében. 1960-ban megszerkesztette az országos szabvánnyá vált közúti-vasúti kerékszelvényt. Több kutatási feladatban vett részt a használatos pályaívsugarakban az optimális vágányjellemzők meghatározása témában. 1961-től a BHÉV Műszaki Fejlesztési Osztály vezetője lett, itt szerepe volt az első gyorsvasúti jellegű motorkocsi megszületésében, majd az ezekhez az NDK-ból beszerzett komplett villamos berendezések kialakításában, specifikációs tárgyalásaiban. 1968-tól a BKV Központi Műszaki Fejlesztési Osztályon osztályvezető-helyettesi munkakörbe került. 1976-tól a BKV Fejlesztési Igazgatóságán vasúti szaktanácsadó lett, és jelentős szerepe volt a villamosjármű-rekonstrukcióban, a Tátra villamosok Budapestre alkalmas változatának specifikációs és beszerzési tárgyalásaiban. 1986-tól 1992-ben történt nyugdíjazásáig a BKV műszaki vezérigazgató-helyettesének, majd a forgalmi és műszaki vezérigazgató-helyettesnek volt a szaktanácsadója. Műszaki főmunkatársként nyugdíjazása után is dolgozott. Az 1970-es évek óta külső munkatársa a Közlekedési Múzeumnak, 1984-től tagja a História Munkabizottság Jármű Albizottságának, melynek tevékenysége eredményeképp 2000-ben megnyitották a Magyar Vasúttörténeti Parkot. A Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület alapító tagja, nagyszámú vasúttörténeti publikációja jelent meg. Élete főművének tekintette a BKV szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum járműveinek megőrzését és a kiállítás forgatókönyvének elkészítését. A Múzeum fejlesztésének lehetőségei élete utolsó hónapjaiban is élénken foglalkoztatták. Számos rangos szakmai elismerés után 2001-ben Balázs Mór-díjat kapott.
 
Lovász István halálával a közlekedéstörténet múltjának, emlékeinek egy értékes darabja veszett el.

BKV Zrt.
Budapesti Közlekedési Központ