A századforduló felé közeledve a felgyorsult technikai fejlődés a városi közlekedésben is éreztette hatását. A villamosközlekedés gyorsabbnak, korszerűbbnek tűnt a lóvasúthoz képest, emiatt a 19. század végére már eltűnt a lóvasút a fiatal világváros, Budapest utcáiról.
Ekkoriban a város belterületén Európában elsőként épült ki a villamosvasúti hálózat. Kezdetben két társaság a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) és a BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) versenyzett egymással az utazóközönség kegyeiért. (A 20. század elején már összesen hét villamosvasúti társaság létezett Budapesten.)
A BVVV 1889. július 30-án helyezte üzembe Budapest első normálnyomtávú (1435 mm) vonalát. Az 1891-ben részvénytársasági formát felvett vállalkozás első vezérigazgatója az a Balázs Mór volt, akinek emlékére a BKV 1998-ben díjat is alapított.

1892. június 5-én - éppen 115 éve - adta át a BVVV a nagykörúti vonal Üllői út Boráros tér közötti szakaszát. Ezzel tovább formálódott a Budapest világvárosi rangját emelő Nagykörút.

A Ferenc körúton a Boráros térnél