A "boldog békeidők" éveiben a rohamosan fejlődő Budapest volt Európa legfiatalabb nagyvárosa. 1900-ra (az 1873-ban egyesült) Budapest lakossága megháromszorozódott, épületeinek száma a duplájára nőtt.
1866 augusztusában indult el az első pesti, két évvel később az első budai lóvasút. A vonalakat fenntartó Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT), és a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1878-ban egyesült, és ez utóbbi a századforduló egyik meghatározó fővárosi villamosvasúti társasága lett.
A BKVT a millennium évében nyitotta meg első villamos vonalát, és alig négy évvel később már mintegy 125 km-es hálózatot tartott fenn. A társaság barna villamosai Budapest egyik jelképévé váltak.
A Nyugati pu. - Újpest, Lánchíd - Óbuda, Lipót krt. - Zugliget, Fővámház - Nyugati pu. közötti vonalak létesítése után 1897. június 12-én - éppen 110 éve - indult meg a villamos-forgalom Kőbányán a Liget tér és a Kápolna tér között.
Ezt követően a társaság még ugyanebben az évben közel tucatnyi új vonalat adott át a forgalomnak. A fejlődő, iparosodó Kőbánya lakosságának számára a vonal rendkívül lényeges volt, hiszen Kőbányán 1869-ben alig 4 ezren, 1910-ben már több mint 50 ezren éltek.