120 éves a budapesti villamos vasúti közlekedés

120 év még egy világvárosi rangú és méretű főváros életében is nagy idő. Nehéz volna akár csak címszavakban is összefoglalni, mi mindent láttak ennek a városnak a lakói 120 év alatt a villamosok ablakaiból. Épülő Nagykörutat, a Duna partjára termett Parlamentet, Új Duna-hidakat, a kontinens első földalattijának (földalatti villamos vasútjának) építését. Időnként rommá lőtt pályaudvarokat és templomokat, a vízbe zuhant Margit hidat, "56-osokat a Corvin közben...

 

Budapest az osztrák-magyar kiegyezést követően, 1873-ban született meg Pest, Buda és Óbuda egyesülésével. A század végére Európa legfiatalabb nagyvárosa lett, lakosságának száma megháromszorozódott, épületeinek száma megduplázódott. A városegyesítés éveiben már épült a második állandó Duna-híd, a Margit híd. A PKVT (Pesti Közúti Vaspálya Társaság) és a BKVT (Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1878-ban egyesült, és immáron Budapesti Közúti Vaspálya Társaság néven indította el egy évvel később a hídon a lóvasúti forgalmat. (A Lánchíd budai hídfője ekkor már közlekedési csomópontnak volt tekinthető.) 1866-ban a világon hatodikként indult el a lóvasút Pest utcáin. 1885-ben már 15 viszonylaton bonyolították le a forgalmat a lóvasúti hálózaton. A viszonylatokat a kocsikra tűzött zászlókkal jelölték. Az omnibusz és a lóvasút azonban egyre nehezebben tudta kielégíteni az utazási igényeket a gyorsan gyarapodó fővárosban. A fejlődésnek látszólag ellent mondott az említett Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (kezdetben egy ideig Bp.K.V.T., majd BKVT cégjelzéssel) előjoga a lóvasutak építésére. A társaság monopolhelyzete azonban nem vonatkozott a géperejű vontatású vasutakra. A Lindheim és Társa, a kiváló szakember, Balázs Mór, valamint a Siemens et Halske cég szakmai támogatása mellett egy közös ajánlatot tett a fővárosban villamos üzemű közúti vasút építésére. A főváros engedélyezte egy próbavonal létesítését, és 1887. szeptember végén megtartották a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériumban az engedélyezési eljárást.

 

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa nem engedélyezte felsővezeték építését a város belterületén, ezért a Siemens et Halske egy alsóvezetékes rendszert dolgozott ki. A világ első közforgalmú közúti villamosvasútját alig hét évvel korábban, 1881. május 16-án adták át a forgalomnak, az akkor önálló közigazgatású, Berlin melletti Gross-Lichterfelde-ben. A Siemens-féle villamosok nagy feltűnést keltettek, olyannyira, hogy 1882. májusában újabb közúti vasutat építettek Berlin közelében. A nagy villamosítási időszak csak az 1890-es években indult el világhódító útjára, így túlzás nélkül állítható, hogy a budapesti villamos megvalósítása az élvonalba tartozik.

 

A Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti 1 km hosszú próbavonal engedélyét a minisztérium 1887. október 1-jén adta ki. A következő hónap végén, november 28-án már el is indult a forgalom. A jeles esemény egy hétfői napra esett, az első villamos délután fél háromkor indult el. A Nyugati pályaudvar elé megépítették az ideiglenes kocsiszínt is. Az 1000 mm nyomtávolságú vonalon két motor- és egy pótkocsi közlekedett. A legnagyobb menetsebességet 10 km/h-ra korlátozták, de az Andrássy utat ennél is lassabban volt szabad keresztezni. Itt állandóan egy lovas rendőr figyelte ennek betartását. Sötétedés után a vonat elején fehér, végén vörös lámpát kellett bekapcsolni.

 

1888-ban Balázs Mór, a Lindheim és Társa, valamint a Siemens et Halske cégekkel megalakította a Budapesti Városi Vasutat (BVV). Ők helyezték üzembe 1889. július 30-án Budapest első normál nyomtávú (1435 mm) vonalát az Egyetem tér - Stáczió utca - Köztemető út útvonalon. Még ebben az évben átadták a forgalomnak a Podmaniczky utcai vonalat is. A BVV a nagykörúti próbavasutat elbontotta, és helyére itt is normál nyomtávú vonalat építettek. 1890. március elejéig a Kerepesi (Rákóczi) útig, augusztusra a nagykörúti villamos Üllői útig vezető szakaszát is átadták. A következő évben a társaság új néven Budapesti Villamos Városi Vasút Rt-ként (BVVV) folytatta tevékenységét. Első vezérigazgatója Balázs Mór lett. Ez a társaság helyezte üzembe 1891-ben az első gőzüzemű közúti vasutat is Rókus kórház - Salgótarjáni üt - Újköztemető útvonalon.

 

Így kezdődött Budapesten a villamosok története. A 20. század elején már hét villamosvasúti társaság versenyzett az utazók kegyeiért a fővárosi utcákon (a villamos vontatás bevezetésének sorrendjében):

 

 
 

BVVV - Budapesti Villamos Városi Vasút

BVKV - Budapestvidéki Közúti Vasút

(később Budapestvidéki Villamos Közúti Vasút)

 

BURV - Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút

 

BKVT - Budapesti Közúti Vaspálya Társaság

 

BBVV - Budapest-Budafoki Helyi Érdekű Villamos Vasút

 

BLVV - Budapest Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Vasút

(később Budapest Szent-Lőrínci Helyi Érdekű Villamos Vasút)

 

BHÉV - Budapesti Helyi Érdekű Vasutak

 

 

 

Az első világháború utolsó évében már 1072 villamos vasúti jármű közlekedett Budapesten, vagy a főváros peremterületein. Ez a járműállomány 1918-ban több mint 382 millió utast szállított.

 

A háború utáni, gyakran változó politikai légkörben már felmerült a fővárosi közlekedés egységesítésének igénye is. A Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV) révén egységes díjszabást vezettek be, de ezen a téren további eredményeket a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT) tudott elérni. 1923-tól a BSZKRT létrehozásával a főváros vezetőinek komolyabb lehetőségük volt közlekedéspolitikai elképzeléseik megvalósítására, részben a miatt, mert a részvénytársaság vezetésében ott ültek a város vezetői is. A BSZKRT a két világháború közötti időszakban számos korszerűsítést vitt véghez, a BKVT és a BVVV korábbi rendszertelenül számozott járműveire egységes számozási rendszert vezettek be. A növekvő utasforgalmi igényekhez igazodva már az első években számos elavulttá vált kocsit korszerűsítettek, majd hozzáláttak új kocsik beszerezéséhez is. A harmincas években sor került a karbantartó bázisok, kocsiszínek, forgalmi telepek fejlesztésére is, de forgalomtechnikai, hálózatfejlesztési korszerűsítések is történtek. Azonban a gazdasági válság, az ország pénzügyi helyzete, majd a második világháború sok esetben megakadályozta a nagy ívű fejlesztési elképzelések megvalósítását. Budapest ostromának idején - mikor a szovjet hadsereg és a német Wehrmacht utcáról utcára harcolt a magyar fővárosban - óriási károk keletkeztek a járműállományban, a vágányhálózatban és a kiszolgáló létesítményekben is. A felsővezetékek 84%-a megsemmisült. A romos utcákon még a harcok idején, 1945. február 7-én indult el az első villamos Pesten, az Újpesti víztorony és a Forgács utca között. A városrészek között később, csak 1946. augusztus 20-tól közlekedhettek újra a villamosok a Szabadság hídon. A villamost az a kocsivezető vezette, aki 1944. november 4-én a Margit híd felrobbantásakor a Dunába zuhant szerelvény vezetője volt.

 

A második világháború után a fővárosi közlekedésben a széttagoltság évei következtek. A Fővárosi Villamosvasút Községi Vállat (FVKV), 1951-től Fővárosi Villamosvasút (FVV) legfontosabb feladata az új járművek beszerzése volt. Mára legendássá vált típusok születtek meg a hazai tervezőasztalokon és gyártósorokon. Az UV-k forgalomba állítása mellett (a házilagosan elkészített 3720-as kocsi sikere után) a Füzesi főműhelyben 1962-ben elkészült az első két vezetőállású csuklós villamoskocsi is. Ugyanebben az évben a 3235 és 3258-as UV kocsikból kísérleti csuklós járművet készítettek. Két évvel később elkészült az első hattengelyes csuklós villamoskocsi, újabb egy év múlva a nyolctengelyű kísérleti jármű. Még az ötvenes évek elején készített program szerint a régi favázas kocsikat acélvázasították.

 

Részleteiben mindezen fejlesztéseket hosszasan sorolhatnánk, egészen a pályaépítési- fenntartási, valamint hálózatfejlesztési kérdésekig. Ebből az időszakból még egy rendkívül lényeges eseményt kell kiemelnünk: az 1956-os forradalmat. Az utcai harcokban a felsővezetékek kevesebb, mint a harmada maradt épen, 109 villamos sérült meg, vagy vált teljesen használhatatlanná. A pesti utca és a közlekedés alig tíz évvel a második világháború befejezése után újra siralmas képet mutatott.

 

Budapest Főváros tanácsa 1968. január 1-jével, a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Fővárosi Kishajózási Vállalat, valamint a Budapesti Helyi Érdekű Vasút összevonásával létrehozta a Budapesti Közlekedési Vállalatot (BKV). Ezzel új, integrált közlekedési társaság született meg.

 

A ma zártkörűen működő részvénytársasági formában dolgozó BKV Zrt. villamos járműállománya a következő képet mutatja: a Ganz-csuklós típusból 120, a Hungaroplan típusból egy, a Combinóból 40, a TW 6000-es hannoveri villamosokból 76, a Tatra T5C5 és T5C5K-ból 240+80, azaz 320 db jármű van utasszállító állományban 24 viszonylaton. (Az UV villamosok kivonása 51 évi szolgálat után ebben az évben fejeződik be.)

 

 

 

A BKV Zrt. muzeális tevékenysége révén több villamoskocsit is megőrzött az utókor számára. E rövid összeállítás kiegészítéseként ezekből a korhűen felújított járművekből, valamint a BKV archívumából mutatunk be képeket.