Életet mentett a BKV sofőrje

  • 2014-08-01 10:55:20

Felülve egy BKV buszra, villamosra, metróra, talán el sem gondolkozunk azon, ki vezeti a járművet. Pedig  járművezetőink nap mint nap felelősségteljes munkát végeznek: több száz ember biztonsága múlik rajtuk folyamatosan és felelősséget vállalnak értünk, amikor volán mögé ülnek. Néhány esetben azonban nem csak a forgalmi helyzetekben kell helytállniuk: jó tudni, hogy lélekjelenlétüknek és felkészültségüknek hála életet is mentenek.
 
Legutóbb a 277-es busz sofőrjének, Nagy Attilának lélekjelenlétén és gyors, higgadt reagálásán múlt egy utasunk élete.
 
Hogyan emlékszik a történtekre?
Múlt csütörtökön éppen indultam volna a 277-es járattal a Bosnyák tér irányából az Örs vezér tér felé, de még megvártam, hogy egy bácsi elérje a buszt és felszálljon.  Közvetlenül indulás után a tükörből arra lettem figyelmes, hogy nagyon rosszul van az úr.  Azonnal kiszálltam a vezetőfülkéből, és az ilyenkor fontos kérdéseket feltettem neki:  cukorbeteg-e, magas-e a vérnyomása, szed-e valamilyen gyógyszert, mit érez…? A bácsi azonban annyira rosszul volt, hogy már nem tudott válaszolni, majd látszott, hogy eszméletét veszti és elkezdett összecsuklani. A többi utas segített lefektetni a padlóra, majd ajtót nyitottam és  megkérdeztem a téren állókat, hogy van-e egészségügyis a közelben, de sajnos nem volt. Ezután egy ott álló hölgy segített: odaadtam a mobiltelefont, amelyen már a 104-es számot tárcsáztam. Eközben úgynevezett hármas érzékeléssel megállapítottam, hogy nem mozog a bácsi mellkasa, nem fúj ki levegőt, valamint a pulzusát sem éreztem, így mellkasi kompresszióval és a hölgy segítségével befúvással tartottuk fenn a keringést a mentők kiérkezéséig, akiket már újraélesztéshez hívtunk.
 
Eközben pedig várták a mentőket?
Igen, a mentők hamar kint voltak, 4-5 perc telhetett el, de nekem ott, akkor 100 évnek tűnt. Ahogy megérkeztek, átvették az urat, akit defibrillátor segítségével újraélesztettek, hiszen a bácsinak szívleállása volt. Amíg a mentők kint voltak, segítettem a munkájukat. Végül megköszönték a szakszerű segítséget. Pedig én csak cselekedtem, amit és ahogy tudtam. Remélem, segítettem.  Nem szeretnék hétköznapi hőssé válni, a mentősöké volt a nagy szerep, mi csak megpróbáltuk a mentők kiérkezéséig mesterségesen biztosítani a keringést.
 
Nagyon szakszerűnek tűnik, ahogy elmondja a történteket… Volt már példa hasonló esetre?
Élesben életemben először csináltam ilyet, de van alapképzés erre. Egyszerű elvégezni a tanfolyamot, és adott pillanatban életet lehet menteni ezzel a tudással. Én saját indíttatásból végeztem el az elsősegélynyújtó tanfolyamot, de minden hivatásos sofőrnek ajánlom. Soha ne legyen rá szükség, nekem most volt, és ezért már megérte elvégezni.