BKV.hu

1522

 

Pályaszám 1522
Motorkocsi hossza (ütközőtől ütközőig) 12470 mm
Kocsiszekrény hossza 11570 mm
Kocsiszekrény szélessége 2200 mm
Tengelytáv 4500 mm
Legkisebb járható ívsugár 20 m
Kerékátmérő (új állapotban) 800 mm
Motorkocsi tömege 14400 kg
Ülőhelyek száma 28
Motortípus TR 5,6/14
Motorteljesítmény 2 x 70 LE
Menetkapcsoló Siemens  OFDR 14/70
Fékrendszerek    Villamos ellenállásfék (szolenoid leágazással), forgattyús kézifék (Ackley), hálózati táplálású sínfék (2+2 db mindkét oldalon)

 

Az F1A típusú villamosokat 1938 és 1944 között gyártották. A második világháború alatt a villamosvasút utasforgalma nagymértékben megemelkedett, ezért járműkorszerűsítés céljából a BSzKRt. kidolgozta egy, az akkori korszak színvonalán álló villamos motorkocsi tervdokumentációját. Tervezésekor az egyszerű és megbízható kivitelre fektették a hangsúlyt. Eredetileg úgy gondolták, hogy a BKVT által 1897-ben beszerzett F1-es (eredetileg 1500-as sorozatú) kocsikat újítják fel, de az első három motorkocsi elkészülte után az eredeti villamosokat inkább meghagyták, és újonnan kezdtek acélvázas járműveket építeni.
Az 1500-as volt Budapest utolsó újonnan készült kéttengelyes motorkocsitípusa, később már csak a régi kocsikat acélvázasították. Egyszerű szerkezetük miatt az "50-es években felmerült továbbgyártásuk, de ezek helyett inkább UV kocsikat építettek.


A háború alatt a gumihiány miatt az autóbuszok nagy része nem közlekedett, így a Miskolci úti autóbusz főműhely munka nélkül maradt. Ezért a BSzKRt. Budai főműhelye mellett a Miskolci úti főműhelyt is bevonták a motorkocsik gyártásába. De ezeken kívül készült még 15 kocsiszekrény a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban is. A Miskolci úti műhely annyira súlyosan sérült a világháború alatt, hogy később lebontották.


Az 1500-as villamosokat jellegzetesen a Rákóczi úti és zuglói vonalakon közlekedtette az FVV, a 44-es, 62-es, 64-es, 67-es vonalon. Később a 18-as, 19-es, 63-as vonalra is beosztották őket. A belvárosi villamosvonalak megszűnése után Zuglóban (65, 67-esen), illetve a 13-as és 51-es kőbánya-pesterzsébeti és kispest-pestszentimrei vonalakon jártak. Néha megfordultak Újpesten is (3-as,33-as) és végül Budafokon (41-es) is.


Ez a felújított példány a sorozat elején, 1939-ben készült el a BSzKRt Budai főműhelyében és 1979-ig teljesített aktív szolgálatot Budapesten, ekkor muzeális megőrzéséről született döntés, ennek érdekében pedig egy középszintű felújítást kapott. Egyébként azért döntöttek így, mert a „születésétől” kezdve kevés átalakítást kapott, tehát majdnem az eredeti állapotában volt 1979-ben is.