Húsz éve nyitották meg újra a Budavári Siklót

siklo

Több mint negyven éves kényszerszünet után 1986. június 4-én nyitották meg újra az utazóközönség előtt a felújított Budavári Siklót. A főváros a Budapesti Közlekedési Vállalattal összefogva építette fel újból a korábban műszakilag leromlott, majd a II. világháború után széthordott közlekedési eszközt. A villamosított, megszépült siklót ma a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság üzemelteti.

Az elmúlt 20 év

  • A Budavári Siklót az eredetihez hasonló formában 1986-ban állították helyre: kocsinként egyszerre huszonnégy utast tud szállítani.
  • A kocsik alatt modern, rugóerőtárolós fék van, ami kötélszakadáskor a sínhez rögzítené a járművet.
  • A pálya megközelítőleg száz méter hosszú és a szintkülönbség ötven méter. Az alsó és felső állomás nagyrészt üvegből készült.
  • Az eredetileg az alsó állomás alatti gépház az átépítés során a felső állomás alá került, és a sikló villamoshajtást kapott.
  • A jármű ma már szinte teljesen automatikusan működik. Elektromos és mechanikus érzékelői őrzik az utasok biztonságát.
  • A sikló 20 éves üzeme alatt nagyobb átalakítás nem történt. A szabályozó és vezérlő rendszer, valamint a belső hírközlő hálózat modernizálását folyamatosan végezték.
  • A vontató kötelet 10 éve cserélték le. A járművek külső fa burkolatát két ízben újították fel.
  • A jármű kezdetben másodpercenként három métert tett meg, de ez túl gyorsnak bizonyult, ezért a sebességet az utazóközönség kérésére 1988-ban a felére csökkentették.
  • 2005 októberében számítógép vezérelte vonalkódos beléptető rendszer épült ki a Budavári Sikló területén.
  • A jármű a megnyitás óta naponta 7.30 és 22 óra között szállítja az utasokat. Minden páratlan hét hétfőjén karbantartást végeznek a szakemberek, ilyenkor az első években egész nap zárva tartott a sikló, ám azóta úgy szervezik a munkát, hogy téli időszakban 15 órakor, forgalmasabb időben 9 óra környékén már igénybe vehető a közlekedési eszköz.
  • A kéthetenként esedékes karbantartáson kívül tavasszal és ősszel általában 5-5 napra áll le a közlekedés, hogy az aktuális munkákat el tudják végezni.

A sikló folyamatosan vonzza az embereket, elsősorban a turisták veszik igénybe. Évente ötszázezer-egymillió utas használja a nem mindennapi közlekedési eszközt, 1988-1990 között meg is haladta az egymillió főt az utasok száma. Ma a munkába siető, ügyük intézésére igyekvő emberek, vagy a Várban lakók alig utaznak vele, hiszen az 1928-ban elindított 16-os buszjárat a napi forgalomhoz jobb lehetőséget nyújt a fővárosiak számára.


A sikló az 1800-as években

siklo1800A Budavári Siklót eredeti állapotában 1870. március 2-án avatták fel. Az akkori kor legmodernebb műszaki megoldásait felvonultató, a Várba közlekedő egyetlen eszközt, a világ második siklóját gróf Széchényi Ödön - Széchenyi István kisebbik fia - jóvoltából hozták létre.






A sikló kiviteli munkáit 1868 júliusában kezdték meg. A felépített szerkezet a 95 méteres utat 30°-os lejtőn tette meg - nagyjából ugyanúgy, mint ma.

siklo1800Az eredeti sikló két kocsival működött. Mindkettőben három-három fülke volt: a két szélső II. osztályú besorolású részen 8-8, a középső I. osztályú részen 6 ülőhellyel.
Mai fogalmakkal kifejezve a Budai Hegypálya igazi tömegközlekedési eszköz volt.







A sikló az 1900-as években

A sikló egyszerű és jól bevált szerkezetén a század első két évtizede alatt csupán egyszer, 1912-ben végeztek nagyobb munkákat: a felépítmény fából készült hosszgerendázatát keresztaljakkal cserélték ki. Ettől kezdve 1944 végéig változatlan műszaki megoldással üzemelt.
1928-ban a Várba megindult az autóbusz-közlekedés, vetélytársa akadt a siklónak. Szerencsére addigra már a turisták is megkedvelték, így forgalma nem csökkent.
1932-ben a sikló a Budapest Székesfőváros Közlekedési rt. tulajdonába került. A cég rendbe hozta a pályát, az épületeket és a kocsikat.

siklo1800Budapest ostroma alatt légibomba és lövedék találta el a siklót. A felső épület és az ottani kocsi megsemmisült, de az alsó épületnek csak a tetőzete károsodott. A gőzgép kisebb sérülésekkel a helyszínen maradt, az erőátviteli berendezés szintén épen vészelte át az eseményeket.







A helyreállítás helyett azonban a BSZKRT 1948-49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit széthordatta, mivel a budai Várnegyed közlekedését autóbuszokkal kívánta megoldani. A felszámolás elhamarkodott lépés volt.

siklo1800A sikló újjáépítése soha nem került le a napirendről, a munkákat csak akkor tudták megkezdeni, amikor a megfelelő anyagi háttér is megvolt. Az elképzelések szerint a pályát és a kocsikat az eredetihez hasonlóan kellett megépíteni, az állomásokat a környezetbe illően kellett kialakítani.